„A GEO-n az összes tanárom rendkívül nagy hatással volt rám, hiszen mindenki a szakmájának a legjobbja volt és mindent megtett annak érdekében, hogy a tudásukat elsajátítsuk.”
Interjú Gábor Sándor földmérő és földrendező mérnökkel, aki a Békés Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztályának munkatársa
(Az alumni interjúsorozat tizenkettedik része)
Mi volt a motivációja, amikor egyetemünket, vagy annak jogelőd intézményeit választotta?- Pontosan melyik jogelődintézményünkben végzett? Melyik szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
- Volt-e olyan tanára, akire felnézett? Milyen üzenettel/szemlélettel/tudással lett gazdagabb általa?
- Fel tudja eleveníteni első emlékét az egyetemmel kapcsolatban?
- Kapott-e az intézménytől életre szóló útravalót?
- A tanulás mellett jutott idő a szórakozásra is? Milyenek voltak az egyetemi diákévek?
- Meg tudja fogalmazni, mi volt az, amit a leginkább szeretett az egyetemben?
- Milyen lehetőséget lát napjaink felsőoktatásában?
- Lenne tanácsa a mai ifjúságnak, hogyan válasszanak egyetemet/karriert maguknak?
- Felidézné egy emlékezetes pillanatát, ami az egyetemünkhöz köti?
- A munkahelyén mennyiben tudja hasznosítani az intézményünkben tanultakat?
- Gyerekkorában is már ezzel a szakmával akart foglalkozni, vagy más „karrierálma” is volt?
- Diplomával a kezében mi volt az első pár lépés, amit megtett a karrierje előmozdítása érdekében?
- Volt támogatója, aki segítette a karrierje kezdetén?
A szakmával kapcsolatos alapokat a középiskolában sajátítottam el, ahol a tanáraim mindig csillogó szemekkel meséltek a székesfehérvári főiskolai élményeikről. 12-es koromban, amikor felmerült a továbbtanulás kérdése, az összes szaktanárom egyöntetűen a GEO mellett tette le a voksát, így én nem is gondolkodtam más lehetőségben. A fentieken túl a szüleim mindvégig támogattak és biztattak, hiszen én voltam az első a családban, aki érettségit, majd végül diplomát szerzett.
Alapdiplomámat a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán (ÓE Alba Regia Műszaki Kar jogelőd intézménye) szereztem 2009-ben földmérő és földrendező mérnökként geoinformatikai szakirányon. 2011-ben jelentkeztem mesterképzésre, így 2013-ban birtokrendező mérnökként megkaptam a mesterdiplomámat is.
A GEO-n az összes tanárom rendkívül nagy hatással volt rám, hiszen mindenki a szakmájának a legjobbja volt és mindent megtett annak érdekében, hogy a tudásukat elsajátítsuk. Így utólag is mindenkinek hálásan köszönöm az akkori támogatást és segítséget.
Én elsősorban szakmai tanáraim közöl szeretném kiemelni Dr. Csepregi Szabolcsot, Dr. Ágfalvi Mihályt, Dr. Busics Györgyöt és Gyenes Róbertet. Mindegyikük végig sugározta felénk a szakmai alázatot, amit az előadásokon, a gyakorlatokon és az adódó magánbeszélgetéseken keresztül én is elsajátítottam tőlük, amit remélhetőleg már mások is látnak bennem a mindennapok során.
Az első emlékem még egyetem előtti, amikor középiskolásként osztályfőnökömmel ellátogattunk az országos szakmai tanulmányi versenyre a GEO-ra, már ekkor megfogott az egyetem családias, baráti légköre. Az épületbe belépve az akkori portás hölgy, Ilonka néni olyan lelkesedéssel és barátsággal köszöntötte az osztályfőnökömet, mintha még mindig ott tanulna.
A szakma szeretetét, tiszteletét, barátságokat és egy életre szóló pozitív emléket.
Természetesen! Azt nem mondom, hogy rendszeresen buliztunk, de a beadandók mellett szakítottunk ilyesmire is időt. :)
A családias és baráti légkört, illetve a nyári mérőtáborokat, ahol még inkább összekovácsolódtunk.
A lehetőség csakis abban rejlik, ha a felsőoktatási intézmény a legkorszerűbb technológiákat oktatja. Én úgy látom, hogy a Z generáció tagjai már hallani sem akarnak a múltról, pedig annak ismerete nélkül nehéz megismerni a jelen és a jövő tudományát.
Azt javaslom, hogy elsősorban a család és a barátok tapasztalataira alapozzanak az egyetem választás során, hiszen megfelelő oktatási alapok nélkül karriert is nehéz építeni.
Tanulmányaim alatt többször jártunk szakmai jellegű kiránduláson, az egyik legemlékezetesebb számomra az volt amikor a Márkushegyi Bányaüzemben lementünk több száz méterre a föld alá először lifttel, majd futószalaggal oda, ahol a szenet jövesztették, közben megismerkedtünk a föld alatti geodéziával. A szakmai kirándulásokon kívül a mai napig bennem élnek azok a mérési feladatok, amelyekben volt szerencsém néhány alaklommal a tanáraimmal részt venni.
A kezdetekben csak részben tudtam hasznosítani a tanultakat, az idő teltével mindig felmerült egy olyan mérési feladat, amire a gyakorlatokon volt példa vagy abból adódóan tudtam ötletet meríteni a megoldás terén.
A gyermekkori álmom között a kertész- és az építészmérnök szerepelt, végül a középiskolai pályaválasztásom során a magasépítő technikus mellett a földmérő technikus szakot is bejelöltem a család egyik barátjának tanácsára. A felvételizést követően csak a földmérő technikusi szakra kerültem be, amit akkor tragédiaként éltem meg, de a középiskolai tanulmányok megkezdését követően már egyáltalán nem bántam, éreztem, hogy jó helyen vagyok.
A sikeres államvizsgát követően az egyetem karrier hirdetőtábláján megnéztem az aktuális állásajánlatokat, ahol szerepelt egy nyári lehetőség egy lakóhelyemhez közeli földhivatalnál. A következő héten hétfőn már ott kezdtem.
Igen, Dr. Busics György folyamatosan szemmel kíséri karrierem és az egyetem óta is tartjuk a kapcsolatot egymással.