Dr. Joó István 1928. szeptember 26-án született Hidashollóson. Itt járt elemi, majd polgári iskolába. Körmenden érettségizett 1950-ben. Egyetemi tanulmányait Sopronban kezdte, a Földmérő-mérnöki Karon, majd Budapesten folytatta a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán, térképész szakon. Tanulmányait 1954-ben kitüntetéssel fejezte be.

Az egyetem elvégzése után hat évig gyakorló geodétaként dolgozott. Először a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Szolgálatánál, mint topografus, 1957-től a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál, mint mérnök-geodéta, majd a Kartográfiai Vállalatnál, mint műszaki titkár.

1961-ben, főmérnöki beosztásban állt az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal (ÁFTH) szolgálatába, amely akkor önálló, országos hatáskörű szerv volt. 1962 januárjától az ÁFTH műszaki főosztályának vezetője és így a magyar földmérés műszaki vezetője lett, negyed évszázadon keresztül.

A hivatalt 1967-ben átszervezték és a szervezet a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumhoz (MÉM) került. Ott, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalban előbb a Földmérési Főosztály, majd a Földmérési és Térképészeti Főosztály vezetőjeként folytatta széleskörű tevékenységét. Irányításával jöttek létre az új, korszerű geodéziai alapok Magyarországon.

Ekkor indult a nagyvárosok szabatos felmérése, majd később az EOTR-program, amelynek során új felmérési technológiákat vezettek be; ekkor épültek a vasbeton mérőtornyok, ekkor kezdődött a kéregmozgási szintezési hálózat kiépítése. Ekkor hoztak létre egy 10-15 fős kutatási csoportot az ÁFTH-ban, amelyből ké-sőbb a FÖMI és a KGO is kifejlődött. Ezekben az években indult a műhold-geodézia hazai művelése és kezdődött el a távérzékelési technológiák hazai bevezetése.    

Dr. Joó István első tanulmánya 1961-ben jelent meg a Geodézia és Kartográfiában. Tudományos munkássága eredményeként 1963-ban megírta egyetemi doktori értekezését, a vetületi rendszerek területtorzító hatásáról Magyarország esetében. Kandidátusi értekezését 1968-ban védte meg, dolgozatában a pörgettyűs teodolitok pontosságával foglalkozott. 1979-ben lett a műszaki tudomány doktora, akadémiai doktori értekezésének témája Magyarország régi és új felsőrendű háromszögelési hálózata azimut-értékeinek és hosszegységének összehasonlítása volt. Publikációinak száma több mint 300, ezen belül 3 disszertáció, 6 egyetemi- illetve főiskolai jegyzet szerzője, két könyv szerkesztője, 5 térképmű társszerkesztője és 5 térképmű főszerkesztője, illetve szerkesztője.

Korán megmutatkozott tudományszervező képessége is. Számos hazai, és nemzetközi tudományos szervezet tagjaként, majd vezetőjeként, hosszú éveken át eredményesen dolgozott. Nagyszá-mú országos tanácskozást, több tíz nemzetközi tanácskozást szervezett. Az ÁFTH Geodéziai Bizottság elnöke (1962-67), majd a MÉM OFTH Geodéziai és Térképészeti Bizottság elnöke volt 1967-85-ig. 1965-től az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság tagja, 1996-tól a bizottság elnökhelyettese (1996-99) majd elnöke volt (1999-2002). Javaslatára hozták létre a Kozmikus Geodé-ziai Albizottságot, amelynek első elnöke volt 1969-1980-ig. Tíz éven keresztül (1970-1980) a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnöki tisztét töltötte be. Több cikluson keresztül az IAG (Nemzet-közi Geodéziai Szövetség) Magyar Nemzeti Bizottság elnöke volt.

Nemzetközi szakmai és tudományos tevékenysége is kiemelkedő. Titkára volt az IAG IV. szekciójának (1965-69). Az IAG CRCM Bi-zottság keretében hosszú éveken keresztül a Kelet-európai ké-regmozgási albizottság vezetője volt. 1975-től 1990-ig koordinálta a Kárpát-Balkán régióban folyó kéregmozgás-vizsgálatokat. 1975-től 1990-ig tagja volt az American Geophysical Union-nak.

Dr. Joó István 1965-ben kapcsolódott be a székesfehérvári GEO-ban folyó oktatómunkába, ekkortól a Felsőgeodézia tárgy előadója. A tantárgy tananyagát folyamatosan fejlesztette. Elkészítette, fejlesztette a tantárgyhoz kapcsolódó jegyzeteket. Az oktatást nagy lelkesedéssel és odaadással végezte. Nagy munkahelyi leterheltsége ellenére óráit mindig megtartotta.

A vizsgáztatást mindig személyesen végezte, fontosnak tartotta, hogy a hallgatóit megismerje. Vizsgáztatáskor szigorú volt, megkövetelte a rendszeres felkészülést. A követelményeket magas szinten tartotta. A hallgatóktól is annyi odaadást várt el tanulmányi munkájukban, mint amennyit saját magától is megkövetelt. Főosztályvezetőként kapott felsőoktatási elismerései: a BME címzetes egyetemi docense; az EFE címzetes egyetemi tanára 1983-tól.

1986-ban nevezték ki a Soproni Egyetemre egyetemi tanárnak, s egyben megbízták a fehérvári intézmény vezetésével. Két ciklu-son keresztül, 1994-ig volt főigazgatója az egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Karának, és egyidejűleg (1996-ig) a Geodézia Tanszéket is vezette.

Az oktatás mellett új teret kapott szervezőkészsége. Vezetése alatt került oktatásba önálló tárgyként a Térinformatika továbbá a Távérzékelés című tantárgy, ez idő alatt jött létre a Felmérési és Földrendezői Tanszék, és – az országban elsőként – a Térinforma-tika Tanszék. Jelentős szervező- és fejlesztő munkát végzett a kar anyagi helyzetének javítására. Ez idő alatt valósult meg a kari kollégium új épülete, a főiskola harmadik emeleti tetőtér-bővítése, a sukorói mérőbázis, a bodajki oktatási és továbbképzé-si központ; szolgálati lakások és vendégház kialakításával javultak a fiatal oktatók és a vendégoktatók elhelyezési körülményei.

Főigazgatói ideje alatt több jelentős nemzetközi konferenciát szervezett Székesfehérvárott.

Munkásságát rangos kitüntetésekkel ismerték el: Térképészet ki-váló dolgozója (1965); MÁFI emlékérem (1969); Munka Érdem-rend ezüst fokozata (1970); Fasching Antal Díj (1973); Lázár-deák Emlékérem (1975); SZUTA űrkutatási emlékérem (1982); Akadémiai-díj (1985); SZUTA geofizikai emlékérem (1985); Mun-ka Érdemrend arany fokozata (1986); Lengyel Geodéziai Egyesü-let tiszteletbeli tagja (1988); MTESZ emléklap (1988); Kammer der Technik tiszteletbeli tagja (1989); MTESZ emlékérem (1990); International Association of Geodesy tiszteletbeli tagja (1991); Osztrák Geodéziai Egyesület tiszteletbeli tagja (1991); Szent-Györgyi Albert-díj (1994); Honoris Causa Doctor (Olsztyni Egye-tem,1996); Főgeodéta-díj (Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, 2001); Eötvös József Koszorú (MTA, 2001).

Eredményes oktatási, szakmai, tudományos tevékenységéért, a hazai és a nemzetközi tudományos életben kifejtett sikeres munkájáért a Nyugat-Magyarországi Egyetem „professor emeritus” címmel jutalmazta.