1921. december 9-én született Szentendrén. Budapesten érettségizett és 1939-ben beiratkozott a Műegyetemre. A háború miatt tanulmányai megszakadtak, 1940-ben katonai szolgálatra vonult be, majd hadifogság után hazatérve csak munka mellett folytathatta tanulmányait.

1951-ben a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda alapító tagjaként az erőteljes iparosítás mérnökgeodéziai problémáinak megoldásában szerzett gyakorlatot. Publikációiban az önálló hálózatok létrehozásával és a fotogrammetriának mérnökgeodéziai célokra történő alkalmazásával foglalkozott. Közben 1959-ben Sopronban, a Nehézipari Műszaki Egyetemen földmérőmérnöki oklevelet szerzett.

1963-ban került Székesfehérvárra a Felsőfokú Földmérési Technikumba, ahol tíz éven át - 1972-től főiskolai tanárként - vezette a fotogrammetria és topográfia tanszéket. Kidolgozta a fotogrammetria oktatásának főiskolai programját, széleskörű nyelvismerete révén sokat munkálkodott a főiskola nemzetközi kapcsolatainak kialakításán.

1976-tól két éven át Algériában geodéziai-fotogrammetriai szakta-nácsadóként dolgozott és oktatott az oráni egyetemen.

Elhunyt Budapesten 1979. augusztus 14-én. Nyughelye a Rákoskeresztúri új köztemetőben van. Nekrológ: Szentesi András, Geodézia és Kartográfia, 1979/453. oldal.

Fő munkái:

• Fotogrammetria II. Kari jegyzet. Székesfehérvár,1970.
• Vetületi átszámítások a mérnöki gyakorlatban. Egyetemi doktori dolgozat. Székesfehérvár, 1979