DSCF0183Szomorú hírt kaptunk: 81. életévében elhunyt Winkler András Széchenyi-díjas professzor, a Soproni Egyetem két cikluson át (1989 és 1997 között) volt rektora. Tudós szakember, faipari mérnök, a hallgatók által szeretett kiváló oktató és az egyetem fejlesztésében meghatározó sikereket elért vezető volt. Igaz barátja a fehérvári GEO-nak, a fehérvári hallgatóknak és oktatóknak.
Mégis, leginkább költőként, a selmeci diákhagyomány megújítójaként él bennünk. Ő maga is legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy hallgatóit nemcsak szép szakmákra, hanem a selmeci szellem tiszteletére és szeretetére taníthatta.
Szomorú hírt kaptunk: 81. életévében elhunyt Winkler András Széchenyi-díjas professzor, a Soproni Egyetem két cikluson át (1989 és 1997 között) volt rektora. Tudós szakember, faipari mérnök, a hallgatók által szeretett kiváló oktató és az egyetem fejlesztésében meghatározó sikereket elért vezető volt. Igaz barátja a fehérvári GEO-nak, a fehérvári hallgatóknak és oktatóknak.
Mégis, leginkább költőként, a selmeci diákhagyomány megújítójaként él bennünk. Ő maga is legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy hallgatóit nemcsak szép szakmákra, hanem a selmeci szellem tiszteletére és szeretetére taníthatta.

Egy versével és egy videóra felvett „tanórájával” emlékezünk rá. A 2014-es videó itt érhető el:
https://www.youtube.com/watch?v=tPVTIj1YksM&t=2406s

Búcsú faipari mérnök hallgatóimtól
Egyedül ültem.
Vártam rátok,
de nem jöttetek órára,
fások.

A tanteremre sűrű köd szállt.
S hogy elaludtam,
előbotorkált
álmomban arcotok.

Szerettem volna ott maradni,
a kedves álmot
tovább aludni.
Megannyi ifjú
szellemképnek
mesélni
régi szép meséket.

Habzó sörökről
és öreg fákról,
és forgácsokról…
és egy világról,
ahol hetente
együtt voltunk,
s a sörmezőkig
bandukoltunk.

És arról,
hogy az éghez érve
búcsút intettem,
hátranézve,
mert a határon
állt egy tábla,
öreg profoknak kitalálva:
„Belépés itt csak lelkeknek!”
A hallgatók
hazamehetnek.