Dr. Birkás János (1934-2025)nyugalmazott főiskolai adjunktus
Birkás János 1934. március 1-én született Székesfehérváron. A fehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett 1952-ben.
Érettségi után felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem geológia szakára, később felvette a földrajz tanári szakot. 1955-ben a bubapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karára került térképész szakra. 1957-ben fejezte be egyetemi tanulmányait földrajz - térképész szakon. Egyetemi doktori címét 180-ban szerzett az ELTE Természettudományi Karán szerezte meg.
Dr. Birkás János (1934-2025)nyugalmazott főiskolai adjunktus
Birkás János 1934. március 1-én született Székesfehérváron. A fehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett 1952-ben.
Érettségi után felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem geológia szakára, később felvette a földrajz tanári szakot. 1955-ben a bubapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karára került térképész szakra. 1957-ben fejezte be egyetemi tanulmányait földrajz - térképész szakon. Egyetemi doktori címét 180-ban szerzett az ELTE Természettudományi Karán szerezte meg.
1971-ben a székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikum Fotogrammetriai és Topográfia tanszékére került. Tantárgyfelelős oktatója volt a Topográfia c. tantárgynak. 1972-ben az intézmény a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemhez került, mint Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar. A Kar megalakulásától kezdve főiskolai adjunktusként a Fotogrammetriai Tanszéken a Topográfia tantárgy, majd az új kari tanterv bevezetése után a Geomorfológia és Térképkészítési technológia tantárgyak felelős oktatója volt. 1995-ben vonult nyugdíjba.
Szakmai tevékenysége sokoldalú. 1974-ben a Topográfia I., 1975-ben a Topográfia II., majd 1979-ben a Geomorfológia és a Térképkészítési technológiák c. jegyzeteket készítette el. Szervezte és összeállította a tanszék ásvány és kőzetgyűjteményét. Széleskörű szakmai kapcsolatai révén nagyon sok un. KK munkában vett részt, azokat szervezte és irányította.
Az oktatásban fegyelmezett, magas színvonalú munkát végzett. Szívesen foglalkozott a hallgatókkal. Emlékezetes tanulmányutakat szervezett hallgatóinak. Elismerésre méltó módon foglalkozott a hallgatókkal tanórákon kívül is. A kari hagyományok ápolása az egyik legfontosabb ehhez kapcsolódó tevékenysége volt.
1977-1979 közreműködött a Geodéziai Bibliográfia Ill. szerkesztésében. 1973-tól részt vett és részben szervezte a Fejér-megyei földrajzi névgyűjtést. Erről a tevékenységéről több helyen tartott előadást.
Oktató munkája mellett geomorfológiai tanulmányokkal, a digitális domborzatmodellel, a numerikus topográfia módszereivel, a topográfiai felmérés, téképezés és a számítástechnika kapcsolatának fejlesztésével foglalkozott.
Tagja volt az MTA Térképészeti Albizottságának, a megyei Honismereti Bizottságnak, a TIT megyei szervezete vezetőségének.
Eddig a száraz tények, de János sokkal több volt ezeknél. Egy olyan, a szó legnemesebb értelmében ember volt, aki egy igazi családapa, igazi jó kolléga volt. Szeretettel beszélt mindíg családjáról, feleségéről és gyermekeiről (Ildikó és János), később unokáiról. A tanszék, de az egész főiskolai közösség aktív tagja volt. Nekem TDK konzulensem, majd záródolgozati (ma szakdolgozat) konzulensem volt. Később is segített, támogatott mint fiatal kollégát. Sokat tanultam tőle szakmai és más téren is egyaránt. Megszerettette velem a topográfiát, annak minden elemét. A terepgyakorlatokon és a szakmai kirádulásokon a szakma szeretetét, a tárgy iránti elkötelezettségét mutatta meg nekünk. Büszke vagyok arra, hogy a tőle tanultakat, mikor átvettem a Topográfia tárgy oktatását, később felhasználhattam, a tőle kapott biztos szakmai ismeretekre támaszkodhattam.
A selmeci diákhagyományok ápolása során is sokat dolgoztunk együtt. A szakestélyek szervezésében, a szakmai, topográfiai és a szlovákiai kirándulásokon segíthettem a munkáját, közben tanulva, ellesve tőle azt a tudást, amivel rendelkezett.
Halála az egész GEOs- közösséget megrendítette. Ezt bizonyítja az a rengeteg bejegyzés, amit a közösségi oldalakon olvashatunk. A bejegyzések közül, amiket volt hallgatói írtak, hármat szeretnék idézni, ami jellemző volt:
- Szerencsés vagyok, hogy a diákja lehettem.
- Fantasztikus ember volt, szigorú, kőkemény, mint a kőzet, de érzelmes, kedves és szerethető.
- Büszke vagyok és szerencsés, hogy tanított, megszerettette velem az országunkat, minden kis dombocskáját, folyókanyarulatát, suvadásokat és löszfalait, hegyeit. Köszönöm neki.
Az évfolyam találkozókra rendszeresen eljött, volt hallgatói mindig szeretettel vették körül.
János mostantól az égi sörmezőkről figyel ránk, onnan adja jótanácsait.
A GEO oktatói, hallgatói nevében mondhatom, egy nagy űrt hagyott maga után.
Soha nem felejtünk, nyugodj békében.
Dr. Engler Péter