Az idei tanévben nemcsak a volt FÖMI-vel kötött az Alba Regia Műszaki Kar duális partneri szerződést, hanem a Kecskés Mérnökirodával is. Amikor erről értesültem, nem akartam elhinni, merthogy ez a mérnökiroda egy egyszemélyes vállalkozás… Jól emlékszem, néhány éve, amikor duális partnereket kerestünk a nagyobb földmérési-térinformatikai vállalkozások köréből, először még volt érdeklődés, de aztán minden cég kihátrált ebből.
Hogy is van ez akkor? Kérdéseimmel megkerestem Kecskés Márton földmérőmérnök, egyéni vállalkozót, sokak ismerősét a fészbukról vagy a csabai földmérő napokról, segítsen eligazodni…
- Hogyan s miért merült fel, hogy támogatsz egy duális képzésben résztvevő hallgatót?
Szerencsémre ez nagyon egyszerű volt. Egy kedves, akkor 19 éves fiú még tavaly nyár elején talált meg valamilyen áttételes ismeretség okán, hogy a környezetvédelmi technikusképzőjében a nyári gyakorlatot akár geodéziával is el lehet tölteni. (Mert azt is tanulnak alapfokon, szintezés, ilyesmi.) Én nagyon is örültem neki, szeretem azt a kevés fiatalt, akit érdekel a geodézia, boldogan fogadtam.
A srác végtelenül tehetséges és motivált, percek alatt tanult meg mérőállomást kezelni, GPS-szel mérni; mindent mindig azonnal ért, vágja az egészet, mint a répát.
Szerencsére én viszonylag jól menő kisföldmérő vagyok, úgyhogy rendesen meg tudtam fizetni.
De a legnagyobb dolog, hogy a munkánkat kiismerve elhatározta, hogy ő is földmérő lesz! Ez engem rettentően földobott, pont ilyen fiatalok hiányoznak a szakmánkból, akik tehetségesek, akarnak dolgozni és keresni, nem zavarja őket az eső, hó, hideg, meleg, hanem élvezik, hogy nem valami irodában számítógépeznek, mint a mai állások 95 százalékában.
Kinézte a ti egyetemeteket, Fehérvárt, és azt is, hogy ő duális hallgató szeretne lenni. Az egyetlen nyilvános lehetőség a FÖMI volt. Mikor ezt mesélte, akkor jutott eszembe, hogy te, nem lehetek én a te „duális partnered”?! Egy nap alatt utánajárt, hogy de. Irtó boldog voltam, őt megszerezni évekre egy valódi ajándék. - Mi ebben a haszon egy vállalkozó számára?
Ó, ez megint nagyon egyszerű. Benne van havi 90 ezer forintomba, amit egyelőre persze a szorgalmi időszakban közvetlenül nem termel ki, de később a sokszorosát fogja hozni.
Úgyhogy nyers számítás szerint is megéri kicsit hosszabb távon. Plusz máris iszonyú jó ötletei vannak, a friss, fiatal ész nagyon is jót tesz az én kicsi bizniszemnek. Én – nagyképűen – úgy gondolom magamról, hogy egy vagány, innovatív, a világra nyitott mikrovállalkozó vagyok, de nagyon is használ nekem egy kis frissítés. Ahogy ő kezeli az eszközöket, ahogy megold olyan dolgokat, amikkel én évek óta reménytelenül küzdöttem, letölt egy perc alatt olyan ingyen-szoftvereket, amiket én béna és öreg voltam egyáltalán megtalálni, - az nemcsak hogy kifejezett pénzt ér, de föl is dob rettentően. „Azannya, ilyen van?! Óriási!”
Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, földmérők, keressetek motivált fiatalokat duális partnernek, friss levegőt hoznak a meg-megfáradó cégekbe. Nagyszerű dolog, és ahhoz képest, hogy milyen hasznos, nagyon olcsó. - S ha már szóba álltunk, engedj meg két személyes kérdést, ami (kommentjeidet olvasva) bennem felmerül. Mi okoz Neked örömet a munkádban (merthogy ez érződik a megjegyzéseidből)? Mennyire látsz jövőt, munkát a mi szakmánkban?
A szakmánk hatalmas jövő előtt áll, ez nyilvánvaló. Én 15 éves koromban adtam le az első épületfeltüntetésemet, mint a szakközepes tanár úr kicsi négere. A tanár úr megmutatta nekem és a barátomnak, hogyan kell egy ilyet megmérni, lerajzolni, kimentünk, megmértük, lerajzoltuk, a tanár úr nevében leadtuk, átment. Ő eltette a pénz nagyobbik felét, mi meg a kisebbik feléből a leggazdagabb gyerekek voltunk közel s távol. Királyok, na. Örök hála a tanár úrnak, adott még ilyet sokat. Az első esetnek negyven éve.
Azóta elmúlt a szakmánkból minden, ami fárasztó, motorikus, stresszes, idegesítő, rossz dolog volt. Nincs már zsebszámológéppel polárispont-számolgatás, párhuzam-vonalzóval és Majzikkal pontfelrakás, 9H-s ceruzával rajzolás, pauszra tusolás és izgulás, hogy bár le ne pacázzam a végén.
Maradt a kreatív, érdekes munka. Egy hozzám hasonló kicsi földmérő a világ legérdekesebb helyein jár; dolgoztam atomerőműben, kutatóintézetben, a Nemzetbiztonsági Szolgálat ingatlanán, mértük a Nemzeti Bank alagútját, amin áttolják a pénzesládákat az utca alatt, építettünk repülőteret Grúziában, rendszeresen látom Budapestet olyan háztetőkről, ahová rajtunk, földmérőkön kívül senki élő ember nem jut föl. Meg látom a Balaton-felvidék leggyönyörűbb tájait, a szőlőket présházzal, ahol munka után betérek a legjobb vendéglőkbe süllőt enni. És persze küzdök a földhivatalokkal és az ostoba szabályokkal, rendeletekkel, ami lehet idegesítő néha, de valójában – ha néha csúnyán is találok beszélni erről – bizsergető intellektuális kihívás.
Ha számítógépeznem kell, nem valami egyterű irodában nyomom síri csöndben a gombot, hanem a saját napfényes nappalimban zenét hallgatva, és ha megunom a gépezést, átbiciklizek az elég drága Rosenstein vendéglőbe, ahol maga Rosenstein Robi üdvözöl az ajtóban, mint törzsvendéget, és a világ legjobb rántott bárányát kapom. Mert szerencsére megengedhetem magamnak, eleget keresek hozzá kicsi földmérőként.
A jövő pedig világos: a földmérők el fognak fogyni. Ezek a trendek mindig nyugatról, pontosabban az angolszász országokból jönnek, ott már ma is vészes földmérő-hiány van. Úgyhogy egy geodéta húsz év múlva nálunk is aranyat fog keresni, pedig már ma is egy jól fizetett, érdekes, végtelenül kreatív munka, ha valaki vállalja azt, hogy önállósodik, nem pedig alkalmazottként robotol a más hasznára. Nézzük csak meg a szakmai továbbképzések parkolóit, mikkel jönnek a kollégák.
Ráadásul soha nem volt könnyebb földmérő vállalkozóvá válni, mint ma. Az eszközök olcsók lettek, a tudás számtalan helyről hozzáférhető és fejleszthető, ingyen.
Az általad is említett Facebook-csoportokban azonnal öten sietnek (na jó, sietünk, én is szoktam másoknak) segíteni, ha valakinek problémája van. Most vasárnap (!) délelőtt egy kolléga fél óra alatt megoldotta teljesen ingyen, önzetlenül egy bajomat. Százezreket érő munkát spórolt nekem ezzel. Majd valahogy visszasegítem persze, ha ő lesz bajban.
Nagyszerű egyetemeken, például a tieteken lehet a kezdőrúgást megkapni mindehhez, akár közben is pénzt keresve, duális diákként.
Hát most mondd meg, el lehet képzelni ennél jobb szakmát?! - Kedves Marci, köszönöm…
Busics György